Házunk — az első szó

Egy kiadó a kezdetén semmit sem bizonyított. Csak szándéka van, és kötelessége azt megtartani. Íme a miénk, egyszerűen kimondva, erre az első évre.

Olyan könyveket adunk ki, amelyek habozás nélkül néznek szembe korunk válságaival — de kétségbeesés nélkül. Sem végítélet-próféták, sem olcsó optimizmus kereskedői: mindketten a maguk módján behunyják a szemüket. A lassabb utat választjuk: megérteni ítélkezés előtt, és csak azt állítani, ami alátámasztható.

Három elkötelezettség, amelyért az olvasó számon kérhet. Először a tények: minden állítás ellenőrizhető forrásokon alapul; amit nem tudunk, megmondjuk. Az ellentmondás feltárva: egy becsületes könyv megmutatja, mi áll ellen a tézisének; ragaszkodunk azokhoz az oldalakhoz, amelyek ellenállnak. Nincs kioktatás: nem azért írunk, hogy fölébe kerekedünk, hanem hogy láthatóvá tegyünk, és kérdéseket provokáljunk, ahelyett, hogy válaszokat kényszerítenénk ki.

Miért ezek a könyvek, és miért most? Mert századunk próbát próbára halmoz, és egy faj csak úgy élheti túl, ha mer szembenézni velük. Hisszük — anélkül, hogy dogmát csinálnánk belőle —, hogy az élet megérdemli, hogy megőrizzék, és talán tovább vigyék. A többit akkor mondjuk el, amikor kiérdemeltük a jogot hozzá.

Ezen a nyáron kezdünk, szerényen. Ez a szöveg csupán az első szó; minden évben írunk egy újat, ahogy a ház nő. Az olvasó ítélje meg, tartjuk-e a szavunkat.

— Les Éditions LAEGIS, 2026